Nyers Nagate ismertetés

Rekonstruálva két elveszett levelezőlap cached formájából:

Friday, November 17, 2006
It's a shame...
Én kérek elnézést. Megint. Ezúttal miért is?
Hogy a magyar sci-fi közélet olyan, amilyen?
Nyilván én is tehetek róla...

Hazarepülhettem volna barrikádokat építeni S.tarján főterére, és "elkúrtuk!" transzparensekkel tiltakozni a Zsoldos díj odaítélése miatt. De ez kettős időutazást igényelne: akkor még nem olvastam a regényt, és az elkúrtuk szó még nem szerepelt 280 000-szer a Gugli magyar nyelvű találatai között...

Elolvastam a Nagatét, és ezután teljes meggyőződéssel állítom, hogy az utóbbi tizenöt év legjobb SCI-FIje.

Mint regénynek vannak gyengéi, időnként bosszantó és megmosolyogtató hibákat, tévedéseket találni benne (lásd The decade's SF novel... almost bejegyzést, mondjuk a majdnem törlendő), lehet vitatni az üzenetét, stb. stb. De egészében az amit az előző mondatban állítottam, áll, period.

És TUDOM, hogy valamilyen általam ismeretlen okból (álszerénység?) a szerző és kebelbarátai a Nagatét nem tekintik science-fictionnek. Leszámítva, hogy akkor mi a bakter ződrefestett fasza?, a magyar sci-fi köz rettenetes állapotát mutatja, hogy a Zsoldos díjból azzal bannolták ki az évtized SF alapművét, hogy nem sci-fi...

Ja, hogy egyben az egyik legszellemesebb fantasy is? És az hátrány?

Minden tiszteletem a zsűrié, meg minden, de lehet, hogy Zsoldos Péter se kapta volna meg tőlük a róla elnevezett díjat?

Különösen fájó ez akkor, ha tudjuk, hogy az első helyezett nonszenszt máris elfelejtettük... R.I.P.

Azt hiszem azért, hogy a fantasztikum egyáltalán tananyagba kerülhessen az ELTÉn (normális országokban saját jogon ott van), túlságosan nagy ár volt, hogy a többi altéma valamiért stigmatizálódott az ún. science fiction javára. (Nyilván, mivel az ELTE hatalmasságainak csak azt lehetett beadni, "TUDOMÁNYOS" fantasztikus!)

A science fiction önkényes meghatározása pedig még ezzel a félhivatalos elismeréssel is szinte törvényerőre emelkedett. Pedig távolról sem tökéletes definíció. Egyrészt, nem létező problémákra nem lehet megoldást kínálni, sem racionálisat sem irracionálisat, másrészt a "nemlétező, de racionális" megoldás egyszerűen oxymoron... Harmadrészt, mi a racionális megoldás? Egyáltalán, mi a racionális? Kontexus, peremfeltételek kérdése...

Hogy a defininíció milyen gyönge lábakon áll, pontosan a Nagate esete bizonyítja. Nem fér bele, hát bannoljuk ki!

És egyáltalán, nem fér bele? Valóban? Nézzük csak!

Adott a nemlétező probléma: dimenziókapun keresztül egy olyan világba jutnak a történet ŰBERRACIONÁLIS hősei, ahol másféle természeti törvények uralkodnak. (Ez egyáltalán nem ellenkezik a kvantummechnikai világelméletek "racionalitásával". A kozmológiai állandó egy egészen pici eltérése egészen más természeti törvényeket eredményez elméletileg. A jelenlegi kozmológiai elméletek nem zárják ki magasabb dimenziók, párhuzamos/buborékuniverzumok létezését sem.) A regény annak az univerzumnak a törvényei szerint ad racionális megoldást a problémára. Hol itt a baj?
Hogy annak az unizerzumnak a természeti törvények nálunk mágiának számítanak? A szerző ebben következetes: a mi törvényeink sem igazán érvényesek odaát... Vagy az a baj, hogy annak az univerzumnak a lényeit orkoknak, óriásoknak, tündéreknek hívják? Ez lerombolná a definíciót?

Gimme a break!

Tuesday, November 14, 2006
The decade's SF novel... almost
Az egyik szemem nevet, a másik meg dühöng. megkaptam hazulról és elkezdtem a Nagatét. Eddig (60 oldal) az évtized legjobb magyar (talán a világ) sci-fi regénye - lehetne.

Az író fantáziája gazdagabb és kimerítőbb, mint bármi, amit eddig ismertem.
Olyan - eddig sikeresnek tűnő - kísérletre vállakozott, amelyről nemigen van tudomásom (talán a Wellworld valami hasonló, de azt nem olvastam, fantasy oldalról pedig elég járatlan vagyok): a science fiction és a fantasy szintézisére, úgy, hogy mindkét altéma játékszabályait nagyjából-egészében betartja.
Magával ragadó atmoszférát teremt, magam előtt látom, érzem, szagolom, hallom és tapintom Nagatét, a hősök szerethetőek, élők, ott járok velük Nagate végtelen, kiismerhetetlen utcáin.
Mondanivalója van, súlyos, a világunkat, jelenünket és jövőnket érintő kérdésekben, mely általában hiányozni szokott a modern sci-fiből.

De...
Két dolog szerencsétlenül találkozott a könyv megjelenésekor: a kontrollálatlan írói egó, és a gyönge szerekesztés. Azon, hogy tagolási hibák és elütések rontják a feelinget, már nem is dühöngök: a korektor, mint szakma kihalt, és a szerkesztő nem biztos, hogy jó korrektor is. Nem kell okvetlenül annak lennie. Viszont, egy erős szerkesztő talán nem engedné meg, hogy a szöveget - lehet, csak mérnöki szemnek ordító - bagatellek torzítsák el. Azt végképp nem engedné, hogy atmoszférateremtő, de értelmetlen kis színesek kerüljenek majd minden lapra. Nem engedné, hogy nagyszabásúnak ható, de valójában gimnáziumi fogalmazásízű mondatok keveredjenek nagyszerű bekezdések közé. Nem engedne nyomdába kerülni olyan oxymoront, mint például a "melegvérű hüllő"...

Mindegy, ezen már nem lehet segíteni. Élvezem, ahogy tudom. Majd kiderül a végén.