tag:blogger.com,1999:blog-2797470944113626542024-03-18T20:18:37.311-07:00Literary JunkUnknownnoreply@blogger.comBlogger10125tag:blogger.com,1999:blog-279747094411362654.post-53611676315678049952013-12-30T12:24:00.000-08:002013-12-30T12:47:42.632-08:00A racionális vita tíz szabálya<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 11.5pt;"><a href="http://www.blogger.com/null" id="1">1</a>.
A szólás szabadsága</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
A felek nem akadályozhatják egymást álláspontjuk
kifejtésében vagy egy adott állásponttal kapcsolatos kétségeik kifejtésében.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 11.5pt;"><a href="http://www.blogger.com/null" id="2">2</a>.
A bizonyítás terhe</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
Az álláspontot előterjesztő félnek meg kell védenie
álláspontját, ha a másik fél úgy kívánja.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 11.5pt;"><a href="http://www.blogger.com/null" id="3">3</a>.
Álláspontok</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
Az álláspontot támadó félnek azt az álláspontot kell
támadnia, amelyet a másik fél valóban képvisel.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 11.5pt;"><a href="http://www.blogger.com/null" id="4">4</a>.
Relevancia</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
Az álláspontot védő fél csak olyan érvekkel védekezhet,
amelyek valóban kapcsolódnak álláspontjához.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 11.5pt;"><a href="http://www.blogger.com/null" id="5">5</a>.
Kimondatlan premisszák</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
Az álláspontot támadó fél nem tulajdoníthat hamisan olyan
kimondatlan premisszát a másik félnek, amely mellett az valójában nem kötelezte
el magát, fordítva pedig, az álláspontot védő fél sem tagadhatja hamisan egy
kimondatlan premisszája melletti elkötelezettségét, ha valóban elkötelezte
magát mellette.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 11.5pt;"><a href="http://www.blogger.com/null" id="6">6</a>.
Kiindulópontok</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
Egyik félnek sem szabad hamisan elfogadott kiindulópontnak
beállítania egy premisszát, sem pedig hamisan tagadnia, hogy egy premissza
elfogadott kiindulópont, ha egyszer mindketten elfogadták kiindulópontként.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 11.5pt;"><a href="http://www.blogger.com/null" id="7">7</a>.
Érvelési sémák</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
Az álláspont nem tekinthető konkluzív módon megvédettnek, ha
a védelem nem a megfelelő érvelési séma korrekt alkalmazásával történt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 11.5pt;"><a href="http://www.blogger.com/null" id="8">8</a>.
Logikai érvényesség</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
Csak olyan érveket lehet használni, amelyek logikailag
érvényesek – vagy azzá tehetők egy vagy több kimondatlan premissza explicitté
tételével.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 11.5pt;"><a href="http://www.blogger.com/null" id="9">9</a>.
A vita lezárása</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
A védőnek fel kell adnia álláspontját, ha nem sikerült
megvédenie azt; ellenkező esetben viszont a támadónak kell feladnia az
állásponttal kapcsolatos kétségeit.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 11.5pt;"><a href="http://www.blogger.com/null" id="10">10</a>.
Nyelvhasználat</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
A felek nem használhatnak homályos vagy kétértelmű
megfogalmazásokat, és kötelesek a másik fél megfogalmazásait hűen és pontosan
visszaadni.<br />
<br />
Forrás: <a href="http://lakatos.free.fr/Tanitas/AT/10szab/10szab.html" rel="nofollow"><b>Érveléstechnika blog</b></a> </div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-279747094411362654.post-76458875364088368092012-01-29T07:00:00.000-08:002012-01-29T07:25:54.350-08:00Rudyard Kipling - My son, Jack<span style="font-size:130%;">Az eredeti:</span><br /><div style="text-align: center;">Rudyard Kipling<br /><span style="font-size:180%;"><span style="font-style: italic;">My son, Jack</span></span><br /></div><br />“Have you news of my boy Jack?<br />Not this tide.<br /> “When d’you think that he’ll come back?”<br />Not with this wind blowing, and this tide.<br /><br /> “Has any one else had word of him?”<br />Not this tide.<br />For what is sunk will hardly swim,<br />Not with this wind blowing, and this tide.<br /><br />“Oh, dear, what comfort can I find?”<br />None this tide,<br />Nor any tide,<br />Except he did not shame his kind —<br />Not even with that wind blowing, and that tide.<br /><br />Then hold your head up all the more,<br />This tide,<br /> And every tide;<br />Because he was the son you bore,<br />nd gave to that wind blowing and that tide!<br /><br />1916. <br /><br /><span style="font-size:130%;">A filmben elhangzott változat:</span><br /><br /> <div style="text-align: center;">Rudyard Kipling<br /><span style="font-style: italic;font-size:180%;" >Édes fiam, Jack</span><br /></div><br />Jön-e hír rólad édes fiam Jack?<br /> Ma sem már.<br /> Mikor térsz haza, ki mondja meg?<br />Nem hoz hírt sem a szél, sem az ár.<br /><br />Mikor szól valaki felőled?<br />Ma sem már.<br />A mélyből van-e visszaút?<br /> Nem hoz hírt sem a szél, sem az ár.<br /><br />Óh kedvesem, vajon lelek-e vigaszt?<br />Ma sem már,<br />soha már.<br />Ám szégyent fiam tette nem fakaszt –<br />Azt nem viszi el sem a szél, sem az ár.<br /><br />Büszkeség lett a kárhozat,<br />mindig<br />és örökre már,<br /> mert feláldoztad a fiadat<br /> és többé már nem adja vissza sem a szél, sem az ár.<br /><span style="font-size:130%;"><br />Az én fordításom:</span><br /><br /><div style="text-align: center;"> Rudyard Kipling<br /><span style="font-size:180%;"><span style="font-style: italic;">Fiam, Jack</span></span><br /></div><br />– Jack fiamról hírt, mondd, szereztél?<br />Nem, ezzel az árral.<br />– Mit gondolsz, vissza mikor tér?<br />Nem e szélfúvással, nem ezzel az árral.<br /><br />– Valaki másnak van-e szava róla?<br />Nem, ezzel az árral.<br />Ami elsüllyedt, nem úszik már újra,<br />nem e szélfúvással, nem ezzel az árral.<br /><br />– Ó, kedves! Vigaszt lelek valaha?<br />Nem ebben az árban,<br />sem bármilyen árban,<br />tán, hogy szégyen nem érte soha…<br />Sem abban a szélben, sem abban az árban.<br /><br />Hát büszkén mutasd az arcod,<br />ennek az árnak,<br />s mindegyik árnak;<br />ily fiút, aki kihordott,<br />és a szélfúvásnak adta, annak az árnak.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-279747094411362654.post-85925259076224899702012-01-13T09:23:00.000-08:002012-01-29T07:17:43.312-08:00YB2009 table1<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioyLnxfYZC5xqIWAHW1eHQhbr7-pn_CU9tmDIyAKPLNbvHdNZ_13P1R4jZgZI-CDGAQjneuZ35eKCnlRmyZK2f8T_YaNGk15KEXZzjjW8YJxQltHv6wQ3CtcH_arGFnXxtb2wRajsgHdRv/s1600/Koord01.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 143px; height: 400px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioyLnxfYZC5xqIWAHW1eHQhbr7-pn_CU9tmDIyAKPLNbvHdNZ_13P1R4jZgZI-CDGAQjneuZ35eKCnlRmyZK2f8T_YaNGk15KEXZzjjW8YJxQltHv6wQ3CtcH_arGFnXxtb2wRajsgHdRv/s400/Koord01.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5703073379686487538" border="0" /></a>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-279747094411362654.post-74157692917775137092010-04-15T12:52:00.000-07:002010-11-08T14:05:36.318-08:00Kurt Vonnegut - A science fictionről<div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:180%;">A science fictionről<span style="color: rgb(255, 0, 0);">*</span><br /></span></div><br /><div style="text-align: right;"><span style="font-style: italic;">New York Times, 1965. szeptember 5.</span><br /></div><br />Évekkel ezelőtt, gépekkel és gépekről szőtt gondolatokkal teljesen körülvéve, a General Electricnél dolgoztam Schenectadyban, így aztán írtam egy regényt az emberekről és a gépekről, amelyben gyakran a gépek a győztesek – ahogy az végül történni fog. (Utópia 14 volt a címe, és jövő tavasszal újra kiadják keményfedélben) Aztán az ismertetésekből megtudtam, hogy science-fiction író vagyok.<br /><br />Addig erről nem volt tudomásom. Úgy képzeltem, hogy az életről írtam regényt, azokról a dolgokról, amelyeket elkerülhetetlenül láttam és hallottam Schenectadyban, abban a nagyon is valóságos városban, mely most elég idétlenül a borzalmak birodalmában terül el. Azóta a science-fiction feliratú iratrendező fiók ingerlékeny lakosa vagyok, és nagyon szeretnék kikerülni innen, különösen amióta annyi komoly kritikus összekeveri ezt a fiókot a nyilvános férfivécék falán függő fehér porcelán alkalmatosságokkal.<br /><br />Láthatóan az ember úgy kerül ebbe fiókba, hogy hajlandó észrevenni a technológia létezését. Továbbra is fennáll ugyanis az a vélekedés, hogy az ember egyszerre nem lehet elfogadott író és értheti meg, hogyan működik a hűtőszekrény, csakúgy, amiként nem lehet úriember az, aki barna öltönyt visel a Cityben. Talán a felsőoktatás a hibás. Tudom, hogy az angol szakos diákokat arra biztatják, hogy utálják a kémiát és a fizikát, és legyenek arra büszkék, hogy nem olyan unalmasak és különcök és humortalanok és háborúpártiak, mint a mérnökhallgatók a szemközti szárnyban. Mivel pedig az angol szakos hallgatók ritkán tisztelik meg aláírásukkal az angolórák jelenléti íveit, sok közülük komoly kritikussá válik. Arról már beszéltem, hogy ugyanezek a komoly kritikusok mit művelnek azzal a fiókkal, amiben én is vagyok.<br /><br />De akadnak, akik szeretnek ebben az émelyítő fiókban élni, akiket riaszt a tudat, hogy egy napon kilakoltathatják őket innen, hogy egy napon annak tarthatják őket, amik valójában: egyszerű, öreg novellistának vagy regényírónak, aki megemlíti műveiben a technológiát és a tudományos kutatást. Boldogok ebben a fiókban, mert itt az emberek többsége éppúgy szereti a másikat, ahogy a régivágású családok tagjai feltételezhetően szeretik egymást. Gyakran találkoznak, vigasztalják és dicsérik egymást, húszoldalas vagy hosszabb, sűrűn teleírt leveleket váltanak egymással, nagy szeretettel itatják le egymást és így vagy úgy milliónyi szívdobbanásban és nevetésben egyesülnek.<br /><br />Egy darabig velük lógtam, és bár nagyvonalú és szórakoztató lelkek, most egy olyan igaz kijelentést teszek, amitől a plafonon lesznek. Ezek az írók egyesülés mániásak. Egy páholy tagjai. Ha nem élvezték volna annyira a saját bandájukat, nem létezne az a kategória, hogy science-fiction. Imádnak egész éjjel fennmaradni és azon a kérdésen vitázni, hogy mi a science-fiction. Az ember pont ugyanilyen hasznossággal firtathatja, hogy: „Mik azok a Jávorszarvasok?” vagy „Mi a Keleti Csillag Rendje?”<br /><br />Nos, szürke és egyhangú lenne a világ értelmetlen társadalmi csoportosulások nélkül. Sokkal kevesebb mosoly lenne benne, és kábé századennyi irodalmi megjelenés. És ez kizárólag a science-fiction megjelenésekre vonatkozik. Ha valaki csak egy icipicit tud írni, valószínűleg megjelentetik. A Magazinok Aranykorában, amely nem is volt olyan régen, oly nagy volt a kereslet a megbocsáthatatlan szemétre, mely az elektromos írógép feltalálásához vezetett, és véletlen egybeesésként finanszírozta szökésemet Schenectadyból. Boldog idők! De manapság már csak egyetlen fajta magazin létezik melyben egy hablatyoló másodéves azonnali írói elismerésre számíthat. Találd ki, mire gondolok!<br /><br />Ezzel nem azt állítom, hogy a science fiction magazinok és antológiák és regények szerkesztőinek nincs ízlése. Van ízlésük, és időről dőre velük dolgozom. Azok a népek, akiket ezen a területen ízléstelenséggel lehet vádolni 75 %-ban az írók, és 95 %-ban az olvasók – vagy inkább nem is annyira ízléstelenek, mint gyermetegek. Érett, felnőtt viszonyok, fűződjenek akár gépekhez is, nem izgatják a mosdatlan többséget. Egész tudományos ismeretanyagukat már 1933-ban közölte a Popular Mechanics. Politikai, gazdasági és történelmi tudásuk az Information Please Almanach 1941-es évfolyamából ered. Amit férfi és nő viszonyáról tudnak, az többnyire régi képregények eredeti és pornografikus változataiból származik.<br /><br />Egy ideig egy kissé szokatlan középiskolában, kissé szokatlan gimnazistákat tanítottam és a kortárs science-fiction – egyáltalán, bármilyen science fiction – olyan volt a fiúknak, mint macskának a macskagyökér. Nem tudták megkülönböztetni egymástól a sztorikat, azt gondolták, mind csodálnivaló, kiváló. Azt hiszem, azon kívül, hogy újdonságot jelentettek számukra a képek nélküli képregények, leginkább az olyan jövők biztos ígérete vonzotta őket annyira, amelyekben ők maguk, <span style="font-style: italic;">úgy ahogy voltak</span>, képesek lettek volna elboldogulni. Ezekben a jövőkben, <span style="font-style: italic;">úgy ahogy voltak</span>, pattanásostul, szüzességestül, mindenestül, legalább magasabb rangú tiszthelyettesek lehettek volna.<br /><br />Érdekes módon az amerikai űrprogram nem izgatta őket. Nem azért, mert túlságosan felnőttnek tartották a programot. Éppen ellenekezőleg: elbűvölően tudatában voltak annak, hogy az űrprogramot éppen olyan botfülű serdülők finanszírozzák és hajtják végre, mint ők maguk. Egyszerűen realisták voltak: kételkedtek abban, hogy egyáltalán valaha is leérettségiznek, és tudták, hogy bármilyen csudabogár, aki abban reménykedik, hogy alkalmazzák a programban, minimum B.S. fokozattal rendelkezik, és az igazán jó helyek a Ph.D. fokozatú különcöknek jutnak.<br /><br />Egyébként a többségük igenis leérettségizett. És sokuk most vidáman olvas olyan jövőkről, jelenekről, sőt múltakról – <span style="font-style: italic;">1984</span>, <span style="font-style: italic;">A láthatatlan ember,</span> <span style="font-style: italic;">Bováriné</span> – melyekben senki sem képes elboldogulni. Külösen odavannak Kafkáért. A science fiction prókátorai azt mndhatják: "Aha! Orwell és Ellison meg Flaubert és Kafka szintén science fiction írók!" Gyakran mondanak ilyeneket. Néhányuk elég bolond ahhoz, hogy még Tolsztojt is zsákmányuknak tekintsék. Ez olyan, mintha azt állítanám, hogy minden említésre méltó ember, akár tud róla, akár nem, alapvetően a Delta Üpszilon diákszövetséghez tartozik – mely véletlenül az én diákszövetségem. Kafka reménytelenül boldogtalan D.U. lenne.<br /><br />De figyelj csak! Hadd beszéljek még a magazin- és antológiaszerkesztőkről és kiadókról, akik a science fictiont elvenen és elkülönülve tartják: mindannyian egyformán ragyogó, érzékeny és tájékozott emberek. Azok közé a néhány értékes amerikai közé tartoznak, akiknek elméjében édesdeden összefonódik C.P. Snow két kultúrája<span style="color: rgb(255, 0, 0);">***</span>. Töméntelen rossz cuccot kiadnak, mivel jó kéziratot nehéz találni és úgy érzik, kötelességük bátorítani minden írót, akinek van gyomra bevezetni a technológiát az emberi egyenletbe – függetlenül attól milyen borzalmasan ír. Jó nekik. Telt idomú képeket akarnak az új valóságról.<br /><br />És időről-időre meg is kapják. Amerika oktatási folyóiratokon kívül megjelenő legrosszabb írásai mellett néhányat a legjobbak közül ők közölnek. Az alacsony költségvetés és az éretlen olvasótábor ellenére képesek elcsípni néhány igazán kiváló sztorit, mert pár jó író ezt a mesterséges kategóriát, ezt a "science-fiction" cimkével jelölt iratrendező fiókot mindig otthonának tartja. Ezek az írók gyorsan öregemberek lesznek és kiérdemelték, hogy nagynak nevezzük őket. Nincsenek megbecsülés híján. A páholy folymatosan ünnepli őket. És szereti.<br /><br />A páholy feloszlik majd. Előbb-utóbb mindegyik feloszlik. És egyre több író a "főáramban" – ahogy a science fiction népség nevezi a világot a fiókon kívül – fogja bevetni a technológiát a meséiben, legalább annyi tiszteletet megadva neki, mint amennyi az elbeszélések folyamán a gonosz mostohának kijár. Mellesleg, ha olyan történeteket írsz, melyben gyengék a párbeszédek, a motivációk, a jellemek és a józan ész, jól teszed, ha keversz bele egy kis kémiát vagy fizikát vagy akár boszorkányságot, és elküldöd egy science fiction magazinnak. Egy marketing tipp: a legjobban fizető és láthatóan a legszegényesebben ítélő science fiction magazin a <span style="font-style: italic;">Playboy</span>. Próbálkozz először a <span style="font-style: italic;">Playboynál</span>!<br /><br /><div style="text-align: right; font-style: italic;">Kurt Vonnegut<br /></div><br /><span style="color: rgb(255, 0, 0);">*</span> <a style="font-weight: bold;" href="http://www.vonnegutweb.com/archives/arc_scifi.html" target="_blank">On Science Fiction</a><span style="color: rgb(255, 0, 0);">**</span><br /><span style="color: rgb(255, 0, 0);">**</span> Galaktika 16, Móra kiadó, 1965<br /><span style="color: rgb(255, 0, 0);">***</span> C.P. Snow szerint a természettudományok és humaniórák közötti párbeszéd hiánya akadályozza a világ problémáinak megoldását.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-279747094411362654.post-39992889680112613882010-01-26T12:21:00.000-08:002010-01-26T12:25:16.339-08:00h1n1<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dwbOxZtxlyhmsiFY_LsFRNOFPDua35Urnli1iOMHeVY-ZRHcOR61W9JONpuZFfTdexgwSeS6XZDFKp_-pVang' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-279747094411362654.post-38137800862751656222007-04-02T18:01:00.000-07:002007-04-02T18:07:33.884-07:00Nyers Nagate ismertetésRekonstruálva két elveszett levelezőlap cached formájából:<br /><br />Friday, November 17, 2006<br /><span style="color: rgb(255, 0, 0);font-size:180%;" >It's a shame... </span><br />Én kérek elnézést. Megint. Ezúttal miért is?<br />Hogy a magyar sci-fi közélet olyan, amilyen?<br />Nyilván én is tehetek róla...<br /><br />Hazarepülhettem volna barrikádokat építeni S.tarján főterére, és "elkúrtuk!" transzparensekkel tiltakozni a Zsoldos díj odaítélése miatt. De ez kettős időutazást igényelne: akkor még nem olvastam a regényt, és az elkúrtuk szó még nem szerepelt 280 000-szer a Gugli magyar nyelvű találatai között...<br /><br />Elolvastam a Nagatét, és ezután teljes meggyőződéssel állítom, hogy az utóbbi tizenöt év legjobb SCI-FIje.<br /><br />Mint regénynek vannak gyengéi, időnként bosszantó és megmosolyogtató hibákat, tévedéseket találni benne (lásd The decade's SF novel... almost bejegyzést, mondjuk a majdnem törlendő), lehet vitatni az üzenetét, stb. stb. De egészében az amit az előző mondatban állítottam, áll, period.<br /><br />És TUDOM, hogy valamilyen általam ismeretlen okból (álszerénység?) a szerző és kebelbarátai a Nagatét nem tekintik science-fictionnek. Leszámítva, hogy akkor mi a bakter ződrefestett fasza?, a magyar sci-fi köz rettenetes állapotát mutatja, hogy a Zsoldos díjból azzal bannolták ki az évtized SF alapművét, hogy nem sci-fi...<br /><br />Ja, hogy egyben az egyik legszellemesebb fantasy is? És az hátrány?<br /><br />Minden tiszteletem a zsűrié, meg minden, de lehet, hogy Zsoldos Péter se kapta volna meg tőlük a róla elnevezett díjat?<br /><br />Különösen fájó ez akkor, ha tudjuk, hogy az első helyezett nonszenszt máris elfelejtettük... R.I.P.<br /><br />Azt hiszem azért, hogy a fantasztikum egyáltalán tananyagba kerülhessen az ELTÉn (normális országokban saját jogon ott van), túlságosan nagy ár volt, hogy a többi altéma valamiért stigmatizálódott az ún. science fiction javára. (Nyilván, mivel az ELTE hatalmasságainak csak azt lehetett beadni, "TUDOMÁNYOS" fantasztikus!)<br /><br />A science fiction önkényes meghatározása pedig még ezzel a félhivatalos elismeréssel is szinte törvényerőre emelkedett. Pedig távolról sem tökéletes definíció. Egyrészt, nem létező problémákra nem lehet megoldást kínálni, sem racionálisat sem irracionálisat, másrészt a "nemlétező, de racionális" megoldás egyszerűen oxymoron... Harmadrészt, mi a racionális megoldás? Egyáltalán, mi a racionális? Kontexus, peremfeltételek kérdése...<br /><br />Hogy a defininíció milyen gyönge lábakon áll, pontosan a Nagate esete bizonyítja. Nem fér bele, hát bannoljuk ki!<br /><br />És egyáltalán, nem fér bele? Valóban? Nézzük csak!<br /><br />Adott a nemlétező probléma: dimenziókapun keresztül egy olyan világba jutnak a történet ŰBERRACIONÁLIS hősei, ahol másféle természeti törvények uralkodnak. (Ez egyáltalán nem ellenkezik a kvantummechnikai világelméletek "racionalitásával". A kozmológiai állandó egy egészen pici eltérése egészen más természeti törvényeket eredményez elméletileg. A jelenlegi kozmológiai elméletek nem zárják ki magasabb dimenziók, párhuzamos/buborékuniverzumok létezését sem.) A regény annak az univerzumnak a törvényei szerint ad racionális megoldást a problémára. Hol itt a baj?<br />Hogy annak az unizerzumnak a természeti törvények nálunk mágiának számítanak? A szerző ebben következetes: a mi törvényeink sem igazán érvényesek odaát... Vagy az a baj, hogy annak az univerzumnak a lényeit orkoknak, óriásoknak, tündéreknek hívják? Ez lerombolná a definíciót?<br /><br />Gimme a break!<br /><br />Tuesday, November 14, 2006<br /><span style="color: rgb(255, 0, 0);font-size:180%;" >The decade's SF novel... almost </span><br />Az egyik szemem nevet, a másik meg dühöng. megkaptam hazulról és elkezdtem a Nagatét. Eddig (60 oldal) az évtized legjobb magyar (talán a világ) sci-fi regénye - lehetne.<br /><br />Az író fantáziája gazdagabb és kimerítőbb, mint bármi, amit eddig ismertem.<br />Olyan - eddig sikeresnek tűnő - kísérletre vállakozott, amelyről nemigen van tudomásom (talán a Wellworld valami hasonló, de azt nem olvastam, fantasy oldalról pedig elég járatlan vagyok): a science fiction és a fantasy szintézisére, úgy, hogy mindkét altéma játékszabályait nagyjából-egészében betartja.<br />Magával ragadó atmoszférát teremt, magam előtt látom, érzem, szagolom, hallom és tapintom Nagatét, a hősök szerethetőek, élők, ott járok velük Nagate végtelen, kiismerhetetlen utcáin.<br />Mondanivalója van, súlyos, a világunkat, jelenünket és jövőnket érintő kérdésekben, mely általában hiányozni szokott a modern sci-fiből.<br /><br />De...<br />Két dolog szerencsétlenül találkozott a könyv megjelenésekor: a kontrollálatlan írói egó, és a gyönge szerekesztés. Azon, hogy tagolási hibák és elütések rontják a feelinget, már nem is dühöngök: a korektor, mint szakma kihalt, és a szerkesztő nem biztos, hogy jó korrektor is. Nem kell okvetlenül annak lennie. Viszont, egy erős szerkesztő talán nem engedné meg, hogy a szöveget - lehet, csak mérnöki szemnek ordító - bagatellek torzítsák el. Azt végképp nem engedné, hogy atmoszférateremtő, de értelmetlen kis színesek kerüljenek majd minden lapra. Nem engedné, hogy nagyszabásúnak ható, de valójában gimnáziumi fogalmazásízű mondatok keveredjenek nagyszerű bekezdések közé. Nem engedne nyomdába kerülni olyan oxymoront, mint például a "melegvérű hüllő"...<br /><br />Mindegy, ezen már nem lehet segíteni. Élvezem, ahogy tudom. Majd kiderül a végén.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-279747094411362654.post-59180783506084495352007-02-01T16:32:00.000-08:002007-02-01T17:58:35.102-08:00278 Books You Should Have Read By NowEz a Neten fellehető lista, de nem teljes. Nem tudom, hogy azért, mert Bloom nem tud számolni, vagy azért, mert aki a <a style="font-weight: bold;" href="http://72.14.205.104/search?q=cache:RErB_OZVRu8J:www.everything2.com/index.pl%3Fnode_id%3D1308747+%22278+Books+You+Should+Have+Read+By+Now%22+Bloom&hl=en&gl=us&ct=clnk&cd=1" target="_blank">listát a netre tette</a> nem tud számolni, avagy azért, mert a blogmotor nem tud számolni. De csak 262 könyv van rajta...<br /><br />That is the list can be dug from the Net. But it's not complete. I dunno whether Bloom or the <a style="font-weight: bold;" href="http://72.14.205.104/search?q=cache:RErB_OZVRu8J:www.everything2.com/index.pl%3Fnode_id%3D1308747+%22278+Books+You+Should+Have+Read+By+Now%22+Bloom&hl=en&gl=us&ct=clnk&cd=1" target="_blank">Net-loader</a> or the blog-engine can not count, but there are only 262 books on it...<br /><br /><span style="font-weight: bold;">Harold Bloom.</span> 278 Books You Should Have Read By Now. In <span style="font-style: italic;">Esquire magazine,</span> 1994 September<br /><ol><li> Abish, Walter -- Alphabetical Africa</li><li> Abish, Walter -- Eclipse Fever</li><li> Abish, Walter -- How German Is It</li><li> Abish, Walter -- I Am the Dust Under Your Feet</li><li> Adams, Leonie -- Poems: A Selection</li><li> Agee, James -- Let Us Now Praise Famous Men</li><li> Agee, James -- Permit Me Voyage</li><li> Aiken, Conrad -- Collected Poems</li><li> Ammons, A.R. -- Collected Poems</li><li> Ammons, A.R. -- Selected Longer Poems</li><li> Ammons, A.R. -- Sphere: The Form of a Motion</li><li> Anderson, Sherwood -- Death in the Woods and Other Stories</li><li> Anderson, Sherwood -- Winesburg, Ohio</li><li> Applewhite, James -- River Writing: An Eno Journal</li><li> Ashbery, John -- And the Stars Were Shining</li><li> Ashbery, John -- Flow Chart</li><li> Ashbery, John -- Hotel Lautreamont</li><li> Ashbery, John -- Houseboat Days</li><li> Ashbery, John -- Selected Poems</li><li> Ashbery, John -- The Double Dream of Spring</li><li> Baldwin, James -- The Price of the Ticket</li><li> Barth, John -- The End of the Road</li><li> Barth, John -- The Floating Opera</li><li> Barth, John -- The Sot-Weed Factor</li><li> Barthelme, Donald -- Forty Stories</li><li> Barthelme, Donald -- The Dead Father</li><li> Bellow, Saul -- Herzog</li><li> Bellow, Saul -- Seize the Day</li><li> Bellow, Saul -- The Adventures of Augie March</li><li> Berryman, John -- Collected Poems</li><li> Bishop, Elizabeth -- Collected Poems</li><li> Bogan, Louise -- The Blue Estuaries: Selected Poems</li><li> Bowers, Edgar -- Living Together: New and Selected Poems</li><li> Bowles, Paul -- The Sheltering Sky</li><li> Boyle, Kay -- Three Short Novels</li><li> Brodkey, Harold -- Stories in an Almost Classical Mode</li><li> Burke, Kenneth -- A Rhetoric of Motives</li><li> Burke, Kenneth -- Counter-statement</li><li> Cahan, Abraham -- The Rise of David Levinsky</li><li> Capote, Truman -- In Cold Blood</li><li> Carver, Raymond -- Where I'm Calling From</li><li> Cather, Willa -- A Lost Lady</li><li> Cather, Willa -- My Antonia</li><li> Cather, Willa -- The Professor's House</li><li> Cheever, John -- Bullet Park</li><li> Cheever, John -- The Stories of ...</li><li> Clampitt, Amy -- Westward</li><li> Delillo, Don -- Libra</li><li> Delillo, Don -- Mao II</li><li> Delillo, Don -- White Noise</li><li> Doctrow, E.L. -- The Book of Daniel</li><li> Doctrow, E.L. -- World's Fair</li><li> Dove, Rita -- Selected Poems</li><li> Duncan, Robert -- Bending the Bow</li><li> Eberhart, Richard -- Collected Poems</li><li> Eliot, T.S. -- The Complete Poems and Plays</li><li> Eliot, T.S. -- Selected Essays</li><li> Elkin, Stanley -- The Living End</li><li> Ellison, Ralph -- Invisible Man</li><li> Faulkner, William -- Absalon, Absalom!</li><li> Faulkner, William -- As I Lay Dying</li><li> Faulkner, William -- Light in August</li><li> Faulkner, William -- Sanctuary</li><li> Faulkner, William -- The Collected Stories</li><li> Faulkner, William -- The Hamlet</li><li> Faulkner, William -- The Sound and the Fury</li><li> Faulkner, William -- The Wild Palms</li><li> Feinman, Alvin -- Poems</li><li> Feldman, Irving -- Selected Poems</li><li> Fitzgerald, F. Scott -- Babylon Revisited and Other Stories</li><li> Fitzgerald, F. Scott -- Tender Is the Night</li><li> Fitzgerald, F. Scott -- The Great Gatsby</li><li> Fitzgerald, Robert -- Spring Shade: Poems</li><li> Frost, Robert -- The Poetry</li><li> Gaddis, William -- The Recognitions</li><li> Galsgow, Ellen -- Barren Ground</li><li> Galsgow, Ellen -- Vein of Iron</li><li> Garrigue, Jean -- Selected Poems</li><li> Gass, William H. -- In the Heart of the Country (and Other Stories)</li><li> Gass, William H. -- Omensetter's Luck</li><li> Grossman, Allen -- The Ether Dome and Other Poems: New and Selected</li><li> Hall, Donald -- Old and New Poems</li><li> Hall, Donald -- The One Day</li><li> Hawkes, John -- Second Skin</li><li> Hawkes, John -- The Cannibal</li><li> Hayden, Robert -- Collected Poems</li><li> Hecht, Anthony -- Collected Earlier Poems</li><li> Hemingway, Ernest -- A Farewell to Arms</li><li> Hemingway, Ernest -- Complete Short Stories</li><li> Hemingway, Ernest -- The Garden of Eden</li><li> Hemingway, Ernest -- The Sun Also Rises</li><li> Hirsch, Edward -- Earthly Measures</li><li> Hoban, Russell -- Riddley Walker</li><li> Hollander, John -- Reflections on Espionage</li><li> Hollander, John -- Selected Poetry</li><li> Hollander, John -- Tesserae</li><li> Howard, Richard -- Findings</li><li> Howard, Richard -- Untitled Subjects</li><li> Hughes, Langston -- I Wonder As I Wander</li><li> Hughes, Langston -- Selected Poems</li><li> Hughes, Langston -- The Big Sea</li><li> Hurston, Zora Neale -- Their Eyes Were Watching God</li><li> Jarrell, Randall -- Complete Poems</li><li> Jeffers, Robinson -- Selected Poems</li><li> Johnson, Denis -- Angels</li><li> Johnson, Denis -- Fiskadoro</li><li> Johnson, Denis -- Jesus' Son</li><li> Justice, Donald -- Selected Poems</li><li> Kees, Weldon -- Collected Poems</li><li> Kennedy, William -- Ironweed</li><li> Kennedy, William -- The Albany Cycle</li><li> Kinnell, Galway -- Selected Poems</li><li> Koch, Kenneth -- Seasons On Earth</li><li> Kushner, Tony -- Angels In America</li><li> LeGuin, Ursula K. -- The Left Hand of Darkness</li><li> Levine, Philip -- Selected Poems</li><li> Lewis, Sinclair -- Babbitt</li><li> Lewis, Sinclair -- It Can't Happen Here</li><li> Lindsay, Vachel -- Collected Poems</li><li> Lowell, Robert -- Collected Poems</li><li> Mailer, Norman -- Advertisements For Myself</li><li> Mailer, Norman -- Ancient Evenings</li><li> Mailer, Norman -- The Executioner's Song</li><li> Malamud, Bernard -- The Fixer</li><li> Malamud, Bernard -- The Stories of ...</li><li> Mamet, David -- American Buffalo</li><li> Mamet, David -- Speed the Plow</li><li> Marquand, John P. -- H.M. Pulham, Esquire</li><li> Masters, Edgar Lee -- Spoon River Anthology</li><li> Mayer, Edwin Justice -- Children of Darkness</li><li> McCarthy, Cormac -- Blood Meridian</li><li> McCarthy, Cormac -- Child of God</li><li> McCarthy, Cormac -- Suttree</li><li> McClatchy, J.D. -- The Rest of the Way</li><li> McCourt, James -- Time Remaining</li><li> McCullers, Carson -- The Ballad of the Sad Cafe</li><li> McCullers, Carson -- The Heart Is a Lonely Hunter</li><li> Merrill, James -- From the First Nine</li><li> Merrill, John -- The Changing Light at Sandover</li><li> Merwin, W.S. -- Selected Poems</li><li> Miller, Arthur -- Death of a Salesman</li><li> Mitchell, Joseph -- Up In the Old Hotel</li><li> Moore, Marianne -- Complete Poems</li><li> Morris, Wright -- Ceremony in Lone Tree</li><li> Morrison, Toni -- Song of Solomon</li><li> Moss, Howard -- New Selected Poems</li><li> Moss, Thylias -- Small Congregations: New and Selected Poems</li><li> Nabokov, Vladimir -- Lolita</li><li> Nabokov, Vladimir -- Pale Fire</li><li> Naylor, Gloria -- The Women of Brewster Place</li><li> O'Connor, Flannery -- The Violent Bear It Away</li><li> O'Connor, Flannery -- Complete Stories</li><li> O'Connor, Flannery -- Wise Blood</li><li> O'Hara, Frank -- Selected Poems</li><li> O'Hara, John -- Appointment in Samarra</li><li> O'Hara, John -- Collected Stories</li><li> O'Neill, Eugene -- Lazarus Laughed</li><li> O'Neill, Eugene -- Long Day's Journey into Night</li><li> O'Neill, Eugene -- The Iceman Cometh</li><li> Oates, Joyce Carol -- Then</li><li> Olson, Charles -- Collected Poems</li><li> Olson, Charles -- The Maximus Poems</li><li> Ozick, Cynthia -- Envy, or Yiddish in America</li><li> Ozick, Cynthia -- The Messiah of Stockholm</li><li> Paley, Grace -- The Little Disturbances of Man</li><li> Percy, Walker -- The Moviegoer</li><li> Porter, Katherine Anne -- Collected Stories</li><li> Pound, Ezra -- Literary Essays</li><li> Pound, Ezra -- Personae</li><li> Pound, Ezra -- The Cantos</li><li> Pynchon, Thomas -- Gravity's Rainbow</li><li> Pynchon, Thomas -- The Crying of Lot 49</li><li> Pynchon, Thomas -- V</li><li> Rabe, David -- Streamers</li><li> Ransom, John Crowe -- Selected Poems</li><li> Reed, Ishmael -- Mumbo Jumbo</li><li> Robinson, Edwin Arlington -- Selected Poems</li><li> Roethke, Theodore -- Collected Poems</li><li> Roethke, Theodore -- Straw for the Fire</li><li> Roth, Henry -- Call It Sleep</li><li> Roth, Philip -- My Life As a Man</li><li> Roth, Philip -- Operation Shylock</li><li> Roth, Philip -- Patrimony</li><li> Roth, Philip -- Portnoy's Complaint</li><li> Roth, Philip -- The CounterLife</li><li> Roth, Philip -- Zuckerman Bound</li><li> Salinger, J.D. -- Nine Stories</li><li> Salinger, J.D. -- The Catcher in the Rye</li><li> Salter, James -- Light Years</li><li> Salter, James -- Solo Faces</li><li> Schuyler, James -- Collected Poems</li><li> Schwartz, Delmore -- Selected Poems</li><li> Schwartz, Delmore -- Summer Knowledge</li><li> Shepard, Sam -- Seven Plays</li><li> Simic, Charles -- Selected Poems</li><li> Snyder, Gary -- No Nature: New and Selected Poems</li><li> Stein, Gertrude -- Tender Buttons</li><li> Stein, Gertrude -- The Geographical History of America</li><li> Stein, Gertrude -- The Making of Americans</li><li> Stein, Gertrude -- Three Lives</li><li> Steinbeck, John -- The Grapes of Wrath</li><li> Stevens, Wallace -- Collected Poems</li><li> Stevens, Wallace -- Opus Posthumous</li><li> Stevens, Wallace -- The Necessary Angels</li><li> Stevens, Wallace -- The Palm at the End of the Mind</li><li> Stone, Robert -- A Flag for Sunrise</li><li> Stone, Robert -- Dog Soldiers</li><li> Strand, Mark -- Dark Harbor</li><li> Strand, Mark -- Selected Poems</li><li> Strand, Mark -- The Continuous Life</li><li> Styron, William -- The Long March</li><li> Swenson, Mary -- In Other Words</li><li> Swenson, Mary -- New & Selected Things Taking Place</li><li> Tate, Allen -- Collected Poems</li><li> Theroux, Paul -- The Mosquito Coast</li><li> Tolson, M.B. -- Harlem Gallery</li><li> Tommer, Jean -- Cane</li><li> Updike, John -- The Witches of Eastwick</li><li> Vidal, Gore -- Lincoln</li><li> Vidal, Gore -- Myra Breckinridge</li><li> Vonnegut Jr., Kurt -- Cat's Cradle</li><li> Warren, Robert Penn -- All the King's Men</li><li> Warren, Robert Penn -- Selected Poems</li><li> Warren, Robert Penn -- Worlds Enough and Time</li><li> Welty, Eudora -- Collected Stories</li><li> Welty, Eudora -- Delta Wedding</li><li> Welty, Eudora -- The Poner Heart</li><li> Welty, Eudora -- The Robber Bridegroom</li><li> West, Nathaniel -- A Cool Million</li><li> West, Nathaniel -- Miss Lonelyhearts</li><li> West, Nathaniel -- The Day of the Locust</li><li> Wharton, Edith -- Ethan Frome</li><li> Wharton, Edith -- The Age of Innocence</li><li> Wharton, Edith -- The Collected Short Stories</li><li> Wharton, Edith -- The Custon of the Country</li><li> Wharton, Edith -- The House of Mirth</li><li> Wheelwright, John B. -- Collected Poems</li><li> White, Edmund -- Forgetting Elena</li><li> White, Edmund -- Nocturnes for the King of Naples</li><li> Wilbur, Richard -- New and Collected Poems</li><li> Wilcox, James -- Modern Baptists</li><li> Wilder, Thornton -- Three Plays</li><li> Williams, Tennessee -- A Streetcar Named Desire</li><li> Williams, Tennessee -- Summer and Smoke</li><li> Williams, Tennessee -- The Glass Menagerie</li><li> Williams, Will. Carlos -- Collected Poems</li><li> Williams, Will. Carlos -- Paterson</li><li> Williams, Will. Carlos -- Spring and All</li><li> Wilson, August -- Fences</li><li> Wilson, August -- Joe Turner's Come and Gone</li><li> Wilson, Edmund -- Patriotic Gore</li><li> Wilson, Edmund -- The Shores of Light</li><li> Wright, Charles -- The World of the Ten Thousand Things</li><li> Wright, James -- Above the River: The Complete Poems</li><li> Wright, Jay -- Boleros</li><li> Wright, Jay -- Dimensions of History</li><li> Wright, Jay -- Elaine's Book</li><li> Wright, Jay -- Selected Poems</li><li> Wright, Jay -- The Double Invention of Komo</li><li> Wright, Richard -- Black Boy</li><li> Wright, Richard -- Native Son</li><li> Wylie, Elinor -- Last Poems</li></ol>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-279747094411362654.post-45201062279664457492007-01-16T18:14:00.000-08:002007-01-16T21:10:37.428-08:00Junks in Time's EyeNem kezdődött jól.<br /><br />Az egyik méltatás a példányomon, "high tech fizikát" és "katonai taktikát" ígért. Galore.<br />És életnagyságnál nagyobb jellemeket. Ez Clarke korábbi regényeit (szigorúan csak a regényekről beszélek, a novellák szereplőire ez nem vonatkozik!) és együttműködőit ismerve, lapos történetet és sematikus papírkaraktereket ígért.<br /><br />Szerencsére a méltatásnak csak az a negyedik ígérete vált valóra, mely Baxter tehetségére vonatkozott. (Amelyet már möbius is pdzegetett a RámaII kapcsán)<br /><br />A főbb jellemek általában nem sematikusak. A főhősnőt kivéve. Bisesa ugyan élőbb, mint Clarke női karakterei általában, de van vele egy nagy bökkenő: hogy nem nő.<br /><br />A mellékszereplőkkel már nagyobb a baj: az én olvasatomban sem Nagy Sándor, sem Dzsingisz kán nem él, de még könytári háttéranyagként is haloványak. A többi mellékszereplő pedig csak báb, bármennyit is szerepelnek a történetben.<br /><br />Igazán nagy problémám azonban nem ezzel, hanem a szándékosan vagy önkéntelenül kihagyott helyzetekkel vannak:<br /><br /><ul><li>Az időparadoxont meg sem próbálták feloldani: amint felbukkantak a történetben a nem hétköznapi szereplők, egyre azon töprengtem, vajon hogyan számolnak el történelmi személyiségek hiányával a történelemből. Hát sehogy! A végére úgy tűnik, hogy ennek felodása vagy valamiféle párhuzamos idővonalak cucc lesz, vagy valami egész meghökkentően újszerű gondolat a folytatásban.</li><li>Nem használták ki azt a lehetőséget sem, amelyet egy patthelyzet eredményezett volna a mongol és makedón erők között. 1500 évnyi különbség békés áthidalását. Pedig egyszer (többször is) nyomatékosan felhívták a figyelmet, hogy ilyen kurva jó ötlet is volt összereszteni Dzsingiszt és Nagy Sándort...</li><li>Nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy a nagy személyiségeket árnyaltan mutassák be. Dzsingisszel semmi módon nem tudtak mit kezdeni, hát szinte deus ex machina módon oldották meg a problémát.</li><li>Az első köteben nem kezelték sehogy az idővonalakat összekuszáló felsőbb jelenlétet. Ami lehet erény, de lehet hátrány is, ha mondjuk nem sikerül befejezni a történetet a második folytatásban... egyelőre olyan érzésem van, hogy fogalmuk sem volt, hogyan oldják meg ezt, nincs igazi válaszuk, és egyszerűen a folyatások szőnyege alá seperték a problémát. Mert amit felvetettek, az számomra egyelőre értelme(zhete)tlen...</li></ul><br />A könyv tudományával van még egy gond, mielőtt az apróságokba, melyeket annyira szeretek, belemászunk: azt pedzegették, hogy a légkört, a felszínt, az időjárást erősen megzavarták az időszeletek különbségei, az új egyensúly nem adta könnyen magát. De könyörgöm, a földköpenyben és a földmag külső rétegében az olvadt anyag folyamatos áramlásban van. Az időszletek mentén ezek az áramok nyilvánvalóan ütköznek, így feszültség mindenütt másutt is keletkezik, tehát új vulkánok, földrengések nemcsak a kéreglemezek találkozásánál pattannak ki, hanem mindenütt, ahol az időszelet meggyengítette a földkérget, így az energia elvezetődhet. Persze, így hamar kipusztult volna az összekényszerített emberi és állati menazséria. Mondhatod, a felsőbb hatalom, az Elsőszülöttek, gondoltak erre, és valamiképpen megzabolázták a kiegyenlítődést. Akkor miért nem tették ezt meg a légköri folyamatokkal is?<br /><br />Irodalmilag a fő bajom a regénnyel az erőszakos, szájbarágós ismeretterjesztés. Ismerve az amerikai célközönség (kamaszok-college hallgatók) tudásszintjét, valóban nem árt jó sokszor elmagyarázni, ki kicsoda a világtörténelemben, és melyik földrajzi színpadon és színben szerepelt éppen, de egy magyarnak ez a redundancia sokszor gyötrelmes. Optikailag bánt, hogy a color locale idegen szavakat dőlt betűvel szedik: ha én, az idegen olyan hülye is vagyok, hogy nem ismerem fel, ez nem angol szó, egy anyanyelvi olvasó talán igen... Clarke-i fogás, szerencsére nem túl gyakran jön elő a betűszavak használata, és kifejtésük...<br /><br />És most a cöncögés, kicsiny, ámde buta hibák (szerencsére nem túl sok):<br /><ul><li>Rögtön az első oldalakon az ausztralopitekusz hölgynek hol hosszú, hol rövid a lába.</li><li>Az RPG 7-est úgy mutatják be, mint egy hátultöltős rakétavetőt.</li><li>Egy antik görögöt semmiképpen sem zavart volna a makedón királyi udvar homo- és biszekszuális szokásai, mint Euménészt zavarta.</li><li>Aranyos - és hiteles - momentum, hogy Ruddy, a viktoriánus szereplő a nyakhámot, illetve hiányét, mint a lóvontatás csúcsát kéri számon a szrencsétlen makedőnokon, holott abban az időben, mi szegény magyarok már régen a jóval fejlettebb szügyhámot használtuk. De valóban hiteles, mert az angol fogatok még ma is nyakhámmal mennek a fogathajtó versenyeken...</li><li>Másik equestrian nonszensz, hogy Nagy Sándor lovasságát a mongoloknál képzettebb, jobb lovasnak mutatják be.</li><li>Egyáltalán, a mongol katonai manőverek és taktikák egészükben meglehetősen egysíkúan és fantáziátlanul kerültek elő. Talán nem véletlenül...</li><li>Nehezen elképzelhető, hogy az akkumulátor technológia akkorát fejlődne harminc év alatt, amilyen jól teljesítenek az akksik a történetben.</li><li>Az is kissé hihetetlen, hogy a műszerek épen maradtak a helikopter hasa alá szerelt konténerben, miután a madár rájuk zuhant...</li></ul>Ugye, nem is olyan rossz!Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-279747094411362654.post-79304060537920384202007-01-10T17:41:00.000-08:002007-01-10T17:42:57.418-08:00Elveszett név<div style="text-align: justify;"><o:p></o:p><span style="color:black;"><span style="font-weight: bold;">Az utolsó kiszállás a Szingularitás előtt.</span></span><br /><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);"></span>A feltöltőemberem pont a Szingularitás előtti napon jött. A gyomromat egy kissé könnyűnek éreztem és távoli zenét hallottam. Aztán a kisbusza felért a dombtetőre. A kisbusza, oldalán vörösre és kékre festve, mint egy régimódi cigányszekér. Gyerekek szaladtak le az utcára mobilteleefonokkal és lejátszókkal és játékkonzolokkal kis kezükben. Kacagtak amikor a feltöltőember megérintette eszközeiket a töltőjével. Most már egy hónapig működni fognak. Egy hónapig!</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">Természetesen az egész világ megváltozik huszonnégy órán belül. Olyan régen készülünk a Szingularitásra, nem is igen hittem már, hogy végül megtörténik. A kormány emberei körbejártak a brossúráikkal. Jódtablettákat, szigetelőszalagot* és légfrissítőket és egyéb értelmetlen holmikat osztogattak. „A technológiai fejlődés exponenciálissá vált“, mondták. „A számítógépek és mesterséges intelligenciák és nanotech eszközök bizonyos szinten értelemre ébrednek majd, és magukat fogják tökéletesíteni, és azután a világ olyan módon változik meg, melyet az emberi lények elképzelni sem tudnak.“ Ezután elhúztak.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">A feltöltőember más. Akkor kerül elő, amikor a cuccok leállnak. Ha szofver update-ek hibáznának, vagy a hálózati adapterek elavulnának. Vagy ha az egész blokkban elfogyna az áram, leparkoláná a kisbuszát a generátorával, és mindenkit újratöltve körjárna. A Szingularitásnak nagyon sok energiára van szüksége.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">Amikor ajtót nyitottam neki, az újságommal legyeztem magam. Az én feltöltőemberem igazán aranyos. Kinyitottam az ajtót, és ő rám mosolygott:</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Feltöltés, hölgyem?</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">Félreléptem, és beengedtem. Mélyen kivágott topot viseltem, és kifestettem és illatosítottam magam. Csak neki. Nemtörődömnek éreztem magam. Mint mindenki azon a napon.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">A feltöltőemberem nem az a férfi volt, aki illene hozzám. Mégcsak profilt sem cseréltünk sohasem. De kit érdekel? Egy nap múlva, mindannyian egy utazó mexikói zenekarban találhatjuk magunkat, vagy a víz alatt élve, fejünkből kinövő csápokkal. Senki sem tudta mi fog történni a Szingularitás után.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">A feltöltőember körbejárt a lakásban, kezében a töltőjével, és az a sok adapter és kábel ott fityegett a csípőjén lógó övén. Hullámos haja volt, apró tincsek csavarodtak hátul a nyakán, amelyeket szerettem volna az ujjam köré csavarni.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">Feltöltötte az összes újságomat, magazinomat és könyvemet. Feltöltötte mobilomat, a csipogómat és a fogkefémet. Apgrédelte a macskát és a cicakajás edényt meg a porszívót. A feltöltőembernek teljes listája volt a házamban található valamennyi feltöltésre vagy upgrade-re váró eszközről. Én nem tudtam már követni az ilyesmit. Emlékszem a régi napokra, amikor magunknak kellet a saját cuccainkat feltöltenünk, és az elemek csak pár napig vagy óráig tartottak, nem egy egész hónapig. Annyira kényelmetlen volt! És annira mérges voltam, amikor a mobilomat a vagy a zsebszámítógépemet próbltam bekapcsolni, és csak a figyelmeztetés jött föl: <span style="font-style: italic;">„Alacsony töltés. Kérem azonnal kapcsoljon le, hogy elkerülje a lehetséges adatvesztést.“</span></span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">– Mi a neve? – kérdeztem.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">Guggolt éppen, a kis dinoszauruszt töltötte föl, amely a padlót mossa. Föléhajoltam, hogy belekukkanthasson az ingembe, amikor felnéz.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">– Briannek hívnak. És önt? – Egyértelműen belenézett a dekoltázsomba.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Rita.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Üdv, Rita! – egy pillanatra a szemembe nézett, aztán vissza a dinoszauruszra. – Nincs nálam a megfelelő adapter ehhez a berendezéshez. A kocsiban van a nagyobb dugós adapter. Egy percen belül visszajövök.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> Brian túlságosan is gyorsan töltött fel mindent a házban, és indulnia kellett.</span><br /><span style="color:black;"> Amint kissé bizonytalankodva az ajtóban állt, összeszedtem a bátorságomat:</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Nem maradhatna?</span><br /><span style="color:black;"> Rám mosolygott,</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Most nem – mondta. – Mindenki feltöltést akar, hogy holnap itt a Szingularitás.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Akkor nem látlak újra, amíg…?</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> Ahogy az ajtókeretben állt, Brian vörösesszőke haján lecsorgott a napfény. Mosolyt villantott rám:</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Holnap nem dolgozom.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> Visszasugároztam rá:</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Tökéletes.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> Miután elment, egy kupacba rogytam a szófán, a szívem kiugrált a mellkasomból. A Szingularitás napja világméretű ünnepnap volt. Az összes könyvem és újságom megszűnt működni az éjszaka. A kenyérpirítóm memória-összeomlást kapott** és nem hajlandó felbútolni, így aztán inkább egy tál műzlit reggeliztem.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">Előkerült Brian, és kimentünk. Könnyű felhők sodródtak a ragyogó kék égen. A házam teljesen leállt és kaptam egy üzenetet, miszerint minden elavult és hamarosan upgradelni kell. Összezavarodott szomszédaimból tömeg verődött össze az utcán.</span><br /><span style="color:black;">Valakinek volt egy karórája, és elkezdett visszafelé számolni.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">Csatlakoztunk hozzá:</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">– Hét, hat, öt, négy, három, kettő…</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;">Brian megragadta a kezemet, és mindketten kimondtuk:</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Egy!</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> Csend volt. Egy hosszú perc múlva egy gyerek megkérdezte:</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Mi történt?</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> Később leültünk beszélgetni Briannal. Az emberek kerti székeket hoztak, és begyújtották a barbecue sütőket. Még mindig arra vártak, hogy valami történjen.</span><span style="color:black;"><br /></span><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – Úgy gondoltam, a Szingularitásnak lenyűgözőbbnek kellene lennie – mondtam, és felszúrtam egy mályvacukrot a nyársra.</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> Brian vállat vont:</span><br /><span style="color:black;"><span style="color: rgb(255, 255, 255);">.................</span></span><span style="color:black;"> – A szingularitásnak nagyon sok energiára van szüksége. – Elővette a PDA-ját, és felpöckölte. A képernyő egy pillanatra kivilágosodott, és mielőtt újra kialudt, az üzenet tűnt föl rajta: <span style="font-style: italic;">"Alacsony töltés. Kérem azonnal kapcsoljon le, hogy elkerülje a lehetséges adatvesztést."</span></span><br /></div><br /><br /><hr style="color:black;"><br /><p style="text-align: justify;" class="MsoBodyText"><span style="" lang="CS"><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 0);">*</span><i style=""><span style="font-weight: bold;">duct tape</span>: Magyarországon jobbára ismeretlen. Több, mint a szigetelőszalag. Valójában ez tartja össze Amerikát. Egy novella szerint a Világegyetemet is… 2003-ban pont az II. Iraki Háború kitörésekor voltam itt. A kormány, vagy egyéb idióták kitalálták, hogy a lehetséges vegyi és biológiai támadások ellen az országlakosok szigeteljék le egy helyiség (általában a fürdőszoba) nyílászáróit az otthonaikban - duct tape-pel. Azt hiszem az Egyesült Államok II. világháború utáni történelmének egyetlen esete állt elő, amikor a kereskedelemben hiánycikk keletkezett. Kifogyott a duct tape... <o:p></o:p></i></span></p><div style="text-align: justify;"><i style=""> </i></div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style="font-style: italic; font-weight: bold;color:black;" >**</span><span lang="CS" style="color:black;"><span style="font-weight: bold;"><i style="">core dump</i></span><i style="">: itt valami </i>hib lehet a koszvetítővonalban<i style="">. A </i><a style="font-weight: bold;" href="http://en.wikipedia.org/wiki/Core_dump">core dump</a><i style=""> egy digitális állapotjelentés általában arról a memóriaállapotról, amely rendszer-összeomláskor állt fenn. Szép magyar neve: </i><span style="color: rgb(255, 0, 0);">memóriakiírás</span><i style="">. Core dump a neve a core dump file-okat analizáló programnak is. A "to dump core" viszont mindettől függetlenül a fatális hiba okozásának egyik gúnyneve. Egyszóval a szerző itt valamit összekeverhetett. Emiatt aztán az idegösszeomlás mintájára a memória-összeomlást használtam. Aminek továbbra sincsen semmi értelme, de legalább jól leír egy ideges kenyérpiritót.</i></span></p><i style=""> </i>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-279747094411362654.post-80010107713351492482007-01-10T17:38:00.000-08:002007-01-10T17:39:37.498-08:00Again, ya copyright rat!Semmi más, csak apró menedék, ha valami copyrigth issue felmerül.Unknownnoreply@blogger.com0